Klasszikusok házilag

Nem is hittük volna, hogy a Timi névnapja és Balázs szülinapja alkalmára a családtól kapott hot dog sütő és gyros sütő milyen nagy örömöt okoz majd nekünk.
Nem lenne az én Timim, ha rögtön nem keresett volna egy jó hot dog kifli receptet, aminek a lényege, hogy az egyik végét eleve csapottra alakítja ki, ahol majd megfúrjuk. És ha már hot dog, akkor legyen hamburger is. Ugyanígy nézett ezért retro hamburgerhez (én a Moszkva téren ettem rendszeresen) is puffancs receptet (nehogy má McDonalds féle súlytalan szezámmagos ufo).
Az ünnepre összegyűlt családnak így lett délutáni büfé, nagy sikerrel. Fanni lányunk másnap a suliba is egy hot dogot vitt, nem sok osztálytársa tudta megmondani, hogy mit is eszik.
A hot dog sütő attól is zseniális, mert a tartályában gőzben főtt virsli nem reped szét és forrón tartható. Hozzátesszük: az élmény érdekében kizárólag drága, juhbeles virslit érdemes használni, esetleg az Orsi féle baromfivirslit.
A töltött hot dog fotóját cenzúráztuk, mert a virslink hossza 1/3-dal meghaladta a kifli hosszát, a többit a képzeletetekre bízzuk... na persze a kinézet nem befolyásolta az ízhatást. Itt a kisült kiflik láthatók, amik átmentek a cenzúrán.



A hamburgerhez a puffancsok és a töltött végtermék pedig íme:

Ezen a ponton kérdezhetitek, hol a gyros? Van még a kolbászokból kispórolt mangalica tarjánk, abból szúrt fel Timi a sütőre. Hogy sülve mitől marad csodásan puha a hús, az maradjon a titkunk. Fontos, hogy a külső sült réteget szorgosan nyesegessük le, az se baj, ha nem azonnal kerül pitába.

A pitákat, már bevált recept szerint Timi frissen sütötte, saját készítésű szósz és friss zöldségek kerültek bele a hús mellé.

A fenti 3 példa jól mutatja, hogy mennyire kevés is elég az örömszerzéshez gyerekeinknek, az egész családnak. Sokan hihetik, hogy mi már csak nyakatekert, speciális, netán sznob ételrecepteket hajszolunk, mert mániánk a főzés. Nem igaz. A legfontosabb - legyen az zöldkagyló vagy slambuc, osso buco vagy hot dog - hogy az étkezés mellé az életérzés, az öröm társuljon.

Az a baj, hogy ezt hirdetni kevés, tapasztalatunk szerint nagyon nehéz megtalálni a követőit. Akik közelebbről ismernek minket, az életvitelünket, azok tudják, hogy nekünk sincs erre külön időnk. Vagyis nem főállásban éttermesdizünk, szakfordításból, szaklapok szerkesztéséből, stb. élünk. És azt is látjuk már három gyermekkel, hogy az a mondás sem igaz, miszerint "arra van időnk, amire akarjuk, hogy legyen". Haragszunk is, ha valakitől ezt halljuk. Viszont van egy szerencsénk, megtaláltuk azt a hobbit, ami az egész családot bevonja, összehozza, és ez a főzés.